Az SDDS egy digitális filmhang formátum, amit optikailag ráfényképeznek a 35 mm-es film mindkét szélére. ( 6 front és 2 (sztereo) effect csatorna)
A formátum
A Sony filmszínházaknak tervezte az SDDS-t, fogyasztói megfelelője nincs.
SDDS az egyetlen filmhang formátum, mely akár 8 csatornán, különálló, kristálytiszta digitális hangot tud képezni.
Hangsáv
Olvasó egység
A SDDS olvasó fej a 35 mm-es vetítő gép felső részén helyezkedik el. Az olvasófejet követően a film a kapuhoz (képablakhoz) érkezik. Vetítés közben piros ledekkel világítja át az SDDS hangsávot. Különleges integrált áramkörök - un. CCD-k (Charge Coupled Devices) - olvassák az SDDS adatot, és konvertálják a filmen folyamatosan áramló pontokat digitális információvá. Ezt az elő-feldolgozást az olvasó elvégzi, majd továbbítja az SDDS dekódoló egységbe.
Dekódoló egység
A SDDS dekódoló be van szerelve a hangberendezés állványba (rack-be). A dekódoló az olvasótól kapott információt lefordítja audio jelekre, majd továbbítja az erősítőkbe. A dekódoló felelős az eljárások egy sorozatáért, amiket a végső hangzás előtt végre kell hajtani. Például a hibákat, melyeket a kópián keletkező karcok és sérülések okoznak, egy helyettesítő/adat visszaállító eljárás segítségével javítja. (Az egyik legfontosabb tulajdonsága a hangsávoknak, hogy egy-egy oldalon a valódi hang négy csatornája, és a másik négy hangcsatorna tömörített (backup) felvétele helyezkedik el időeltolással, ami biztosítja, hogy a filmszalag sérülése esetén is kifogástalan időszinkron legyen. Azaz pl. az egyik oldalra a L, RC, LS, SW hangok egyszerű digitális képe, valamint a R, LC, RS, C tömörített képe kerül.) Mivel az SDDS jelet a fejegység a vetítőgép tetején olvassa, az adatfolyam kissé eltolódik, hogy a képpel szinkronba kerüljön. És végül a hangszín egyensúly és a visszajátszás, speciálisan a mozi terem hangrendszeréhez és akusztikájához van beállítva. SDDS hangrendszert azért tervezték, hogy a teljes hang spektrumot lefedje a digitális tartományban, túlszárnyaljon bármilyen létező analóg processzort, miközben rendkívüli tisztaságot és maradéktalan dinamikus hatást őrizhessen meg a hallgatóságnak.
Hogyan készül a hangsáv?
Miután elkészült a film, a projekt belép az utómunkálati fázisba. Az SDDS hangsáv létrehozásának az eljárása már a szerkesztői fázisban elkezdődik. Amikor is a hangmérnökök létrehoznak egy olyan tervet, ami kiegészíti a képet és közvetíti a rendező hangulatát és érzéseit. Az SDDS-nél, a két, vászon mögötti extra csatorna lehetőségével, kiszélesedik a hangmérnökök tárháza, és ez által a hangsáv rugalmasabbá, ők pedig kreatívabbá válhatnak.
Hangkeverő stúdió
Cary Grant keverő terem,
Sony Pictures, L.A.
A hangkeverő profik (hangmérnökök) fogják az elemeket - amiket már előtte létrehoztak a hangtervezők - és kikeverik a párbeszédből, zenéből és hanghatásokból álló kiegyensúlyozott hangsávot. A hangkeverés folyamata egy teljes értékű mozi teremben történik – ami valójában a stúdió maga -, középen a keverő pulttal és a felvevő berendezéssel. Ez a létesítmény megengedi a mérnököknek és rendezőknek, hogy kreatív döntéseket hozzanak egy olyan akusztikus környezetben, mely legközelebb áll ahhoz, ahol a közönség végül hallani fogja a filmet.
Technicolor London
Hangstúdió
Miután elkészült a keverés, az optikai átviteli labor a digitális master hangsávból elkészíti a 35 mm-es SDDS optikai hangsáv negatívját, amit majd a megjelenő kópiák tömegtermelésére használnak. Létrehozzák a Westrex® vagy Albrecht® analóg sztereó hangfelvevő gép ipari szabvány szerint a 35 mm-es negatívot a digitális felvevőn. Az SDDS és az analóg hangsávot is ekkor rögzítik.
Laboratórium
Deluxe Film Labor
Amint a hang negatív elkészült, elküldik a filmlaborba, ahol a negatív képpel kombinálják. A színkép negatív és a különálló képi negatív átfut egy másológépen (optical printer), hogy a képeket összeházasítsák a digitális és analóg hangsávokkal, és megszülessen a harmadik 35 mm-es filmsáv. Ez lesz a bemutató kópia, amit majd vetítenek a filmszínházakban.
