Igaz, hogy nem csepeli hír, de szívesen ajánlom mindenki figyelmébe. Jó szórakozást!

 

20-án szombaton nyílik egy kiállítás Óbudán a Zichy-kastélyban (1033. Fő tér 1.) „105 éves a mozi Óbudán” címmel. Nyitva tartás: június 21- augusztus 30-ig hétfő kivételével 14-20 óráig.

 

További info:

http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?IDT=8707&ID=63

Szerző: zvardai  2009.06.16. 20:39 Szólj hozzá!

Címkék: mozi csepel óbuda

Veszel egy házimozit a Tescoban, hazaviszed, összedugod, és élvezed a hatást.

Miért nincs ez így a moziban?

Ráadásul nagyságrenddel drágábban jutsz hozzá a berendezéshez!

Nos, lássuk be, viszonylag kevesen vannak, akiknek a nappalija meghaladja az 5*5 m-t. Ehhez készül a házimozi rendszer, és ezen a szinten egész elfogadható hanghatást biztosít, viszont a mozitermek elég széles határok között változnak méretre, berendezésre, akusztikai adottságra.

Ideális esetben már az építés előtt, a tervezési fázisban fölkértek akusztikus szakembert is a tervezéshez, de sajnos ez se mindig van így. Ezért a mozi processzor feladata, hogy a lehető legjobbat hozza ki abból, amit készen kapott. Nem szeretnék kitérni az alapvető fizikai törvényekre, mint interferencia, visszaverődés, hullámterjedés, ezeket tessék megtanulni az iskolában! Ami egy teremnél katasztrőfális lehet, az pl. a visszhang, a „süket pontok”, ahol a találkozó hullámok kioltják, vagy éppen erősítik egymást. Belátható, hogy nincs két egyforma építésű terem. Ezen a szinten még az is számít, hogy a székeknek milyen huzatuk van, hiszen minden anyagnak más a hang elnyelő/visszaverő képessége, és mi, ugye, a tökéletes hangzásra törekszünk…

Van, ahol a magas-, máshol a mély hangok tűnnek el nyomtalanul a nézőtér akusztikai adottságai miatt. Ennek kiküszöbölésére találtak ki egy szabvány átviteli görbét, amit minden beállításnál a lehető legpontosabban igyekeznek megközelíteni. Már írtunk a moziterem beállításáról (hol ülnél a nézőtéren), most kicsit belemegyünk a technikai részletekbe is.

Minden berendezés egy gyári etalonhoz állítva kerül forgalomba, a „jobbak” pedig ettől eltérően is tudnak működni. A processzorok beállítására 100 kHz-es lépésekben van lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a beállításnál egy u.n. fehérzaj kibocsátásával (olyan hang, ami tartalmazza a hallható összes hangot)  lépésenkét be lehet állítani a processzor erősítését. Tehát ha az adott terem előszeretettel „nyeli el”, csillapítja az 1 kHz-es tartományt, erre a tartományra külön tudunk erősítést adni. A cél a „standard” átviteli görbe elérése. Nem egyszerű feladat, különösen egy olyan teremnél, aminek a tervezését nem segítette akusztikai szakember. Maga a mérés sem egyszerű, a szükséges spektrum analizátor ára már tíz évvel ezelőtt is a milliós nagyságrendbe tartozott (Forintban). A végeredmény még így is megéri a fáradozást, hiszen a mozi-élmény mindig jobb, mint amit a gyárilag otthonra beállított szerkezet biztosítani tud.

                                                                                                       (by forgabi)

 

Szerző: zvardai  2009.06.16. 06:07 Szólj hozzá!

Címkék: hang csepel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"On July 25, 1952, five months before Bwana Devil opened in test runs int he United States, the first Plasztikus Film program opened at the Toldi cinema in Budapest. It was the only Hungarian theatre to be set up for 3-D. The first films shown, all ont he one program, where three shorts: Állatkerti séta, Artista vizsga and Stereo híradó egy (with also known as Május 1)."

3-D Movies, A History and Filmography of Stereoscopic Cinema

R.M.Hayes, 1998.

1952 július 25-én, öt hónappal a Bwana Devil amerikai tesztvetítéseinek megkezdése előtt bemutatták az első „Plasztikus Film” programot Budapesten, a Toldi moziban. Ez volt az egyetlen 3-D-vel felszerelt mozi Magyarországon. Az első rövidfilmek, amiket egy előadás keretében mutattak be: Állatkerti séta, Artista vizsga, és Sztereó híradó (Május 1.)

 

Bodrossy Félix, az alkotó

Szerző: zvardai  2009.04.22. 09:46 1 komment

Címkék: csepel 3d bodrossy

Itt mindenféle mozival kapcsolatos kérdéseket feltehettek.

Akár általánosságban, akár kifejezetten a Cinema Csepellel kapcsolatosan.

Szerző: zvardai  2009.04.06. 08:29 15 komment

Címkék: mozi kérdések csepel artmoszféra

Az 1900-as évek elején kezdett film „felhangosodni”. Számtalan furcsa, képtelen vagy éppen ötletes megoldás született a mozgókép és a hang párhuzamos lejátszására.

Az egyik klasszikus példa a lemezjátszó alkalmazása, mikor a film hangját egy hagyományos lemezről játszották le.

Bár nem lett túl sikeres, de létezett olyan technológia is, mely segítségével a filmszalag szélébe „vágták” bele a hanghullám képét, amit egy tüske segítségével – akár a bakelit lemezről – le tudtak játszani. Talán nem kell részletezni, hogy mennyire sérülékeny lehetett az így rögzített hang.

 

Az igazi áttörést azonban az 1926-os év hozta, amikor lehetővé vált, hogy elektromosan rögzítsék a hangot. Ezektől az évektől kezdve a film hangját nem szeparált hordozón, hanem magán a filmszalagon tárolták. Erre a célra az un. Hangcsíkot alakítottak ki a képkockáktól balra – természetesen a perforációkon belül – ahol különböző technikákkal rögzítették a hangot. A hangcsík használatára eleinte több különböző módszer létezett, ezek közül a gyengébbek vagy előnytelenebbek szépen lassan kihullottak. Az egyik elsőként megbukott próbálkozás a mágneses hangtárolás volt. Ez azt jelentette, hogy a hangcsíkra egy magnószalag-szerű réteget vittek fel, és erre rögzítették mágnesesen a hangot. A különböző technikai problémák miatt azonban hamar egyeduralkodó lett az optikai tárolás. Ez azt jelenti, hogy akár a képkockák, a hang is „kép” formájában tárolódik a szalagon.

 

 

 

A hang képpé „konvertálásának” több módja lehetséges. Kezdetben a hangcsík denzitásának, azaz áttetszőségének változtatásával rögzítették a hangot. Az ilyen hangcsíkon nagyon sűrű sötét és világos csíkokat láthatunk, a fényesség „lüktetése” írta le a hanghullámot (lásd ábra). Később megjelent, majd egyeduralkodó lett az a technika, mely a hangot a hangcsíkon végigfutó világos sáv szélességének változtatásával rögzítette. Ezt angolosan variable area megközelítésnek hívják. Amikor a hangsáv jobb és bal oldalra osztható, melyek aránya változik unilaterális rögzítésről beszélünk. A bilaterális megközelítés esetében középen helyezkedik el a fehér sáv, és ennek szélessége változik időben. Ez utóbbi lett a népszerűbb, a mai napig így rögzítik a hangot az analóg hangcsíkra. Természetesen monó hang esetében egy csatorna látható a hangcsíkon, sztereó hang esetében két csatornát is begyömöszölnek a csíkra. Az ilyen hangsávot az un. Hangkamerával rögzítik a filmre, mely minden filmlaborban megtalálható. Ez teljesen hasonlít az igazi kamerára, csak nem a környezet egy darabját hanem egy hang által vezérelt, világos „ablakot” fényképez. Ahogy fut a film a kamerában, a hangcsíkon kialakul az audió csatorna hullámképe. Ezt a vetítők probléma nélkül ki tudják olvasni, és felerősítve a nézők is élvezhetik.

 

 

 

Az 1950 körüli években iszonyú versengés folyt, hogy melyik filmgyártó tud nagyobb hatású, látványosabb filmet készíteni. A cél érdekében mindent bevetettek. Forgattak VistaVision formátumban (fekvő képek, nagyobb képméret) és készítettek olyan extra-szélesvásznú filmet is, melyet egyszerre 3 filmszalagról vetítettek (cinerama). A hang terén is mindenki igyekezett beelőzni a konkurenciát, 1940-ben a Disney már 4 csatornás hanggal vetítette a Fantasia című filmet! Már ekkor elkezdtek hangszórókat tenni a vászon mögé vagy a nézők lába alá a legjobb hatás érdekében. Az 1970-es évektől kezdve kezdett Ray Dolby neve ismerté válni. Ekkor dolgozta ki a hatékony zajcsökkentő eljárását, mely segítségével jobb minőségű hangot lehetett az analóg hangsávból lejátszani.

 

Nemsokkal később egy mégjelentősebb Dolby technológiával gazdagodott a filmes világ: a Dolby Stereo eljárással ugyanis a sztereó hangcsíkból a bal és a jobb hangcsatornán kívül egy középső és egy surround sávot is kikódoltak. Az első surround hangzású film 1976-ban került a mozikba. 1977-ben a Csillagok Háborúját az akkor létező legjobb hanggal szerelték fel, így nem véletlen hogy a hanghatásokért is megkapta az Oscar-t. Ez volt a Dolby Stereo számára a nagy áttörés. Innentől kezdve mindenki, aki megtehette surround hangzást használt.

 

1991-ben ismerhette meg a világ az újabb forradalmi lépést, a digitális hang megjelenését. Ez azt jelenti, hogy nem a hanghullám képe, hanem sok 0 és 1 került rögzítésre. A haszna ennek a megközelítésnek – többek között – az, hogy a moziban egészen pontosan azt halljuk, amit a rendező a hangstúdióban. A digitális világban ugyanis a filmszalag kopásával nem rakódik zaj a hangra, amíg a számok kiolvashatóak addig tökéletes a hang. Sajnos ha az adat túlságosan sérült, egyáltalán nem lehet a hangot visszaállítani. Éppen ezért digitális hang használata esetén – a biztonság kedvéért – mindig rögzítenek analóg hangot is a filmre. Biztos sokan hallották már moziban, mikor a vetítő az analóg és a digitális hang között vált – általában a film elején, rosszabb esetben a közepén – és a fátyolos, zajos hang hirtelen kitisztul (vagy éppen ellenkezőleg).

Az első, és a mai napig használatos digitális hangrögzítési technológia a Dolby Stereo Digital (Dolby SR-D) volt. Itt a digitális jeleket – azaz a sok 0-át és 1-et – nem a hangcsíkra rögzítették, hiszen arra szükség van a biztonság kedvéért, hanem a perforációk közé rácsos elrendezésű fekete és fehér pontok formájában. Mivel minden képkocka mellett csak 4 apró négyzet áll rendelkezésre, és a pöttyök mérete sem lehet tetszőlegesen kicsi, viszonylag kevés adatba kellett az audió információt „belekódolni”. A Dolby Digital technológia 1:10 arányú tömörítést használ (amit szinte meg sem hallunk), és így 6 hangcsatornát képes eltárolni a filmszalagon digitálisan.

 

1993-ban, a Jurassic Park a digitális dinókon kívül más újdonságot is hozott: a Digital Theater Systems, azaz DTS hangot. Ez a megoldás – akárcsak a régi szép időkben – külső lemezekről játsza le a hangot. Ezek a CD lemezek azonban tökéletes minőségű hangot szolgáltatnak (akár jobbat mint a standard audió CD), sőt párhuzamosan több lemez szolgáltatja a tömörítetlen 6 csatorna hangját. A szinkronizációt a filmszalagra rögzített „timecode” adja, ami a hangcsík és a kép között kapott helyet. Később kiegészítették a DTS technológiát, így többek között arra is képes volt, hogy a vetítőteremben elhelyezett stroboszkópokat is vezérelje a drámai hatás fokozása érdekében.

 

Szintén 1993-ban találkozhattunk először az SDDS, azaz a Sony Dynamic Digital Sound hanggal. Ez a technológia leginkább a Dolby Digital-ra hasonlít, hiszen az adat a filmszalagra kerül optikai rögzítéssel. Mivel a filmen máshol nem nagyon maradt hely, a Sony kénytelen volt megelégedni a filmszalag szélével. Mivel ez a terület a legsérülékenyebb, ezért az adatot a jobb és a bal oldalra is elhelyezték (elcsúsztatva). A Sony a saját, Minidisc-ekhez kifejlesztett tömörítését alkalmazza, mely 1:5 arányú kompressziót eredményez. Ezzel a technikával 6 vagy 8 hangcsatornát is képesek kódolni.

Bár igazából nem ide tartozik, mégis érdemes szót ejteni a George Lucas-hoz kötődő THX-ről is. Sokan úgy gondolják, hogy a THX – akár az eddig tárgyalt technológiák – valamiféle „hangrendszert”, hangrögzítési módot takar. Valójában a THX cég nem csinál mást, mint minősít. Az első THX minősítésű produkció a Jedi visszatér volt 1982- ben. A THX filmeket, vetítő termeket, házimozi rendszereket, sőt újabban autó-hifiket és számítógépes játékokat is minősít. A dolog értelmét talán a vetítőtermek példája mutatja a legjobban. Hazánkban ha elmegyünk egy moziba, jó eséllyel rossz szögből látjuk a filmet, beszűrődnek a külső zajok vagy éppen nem tökéletes a képminőség. Egy mozi akkor kap THX minősítést ha megfelel a szigorú minőségi és technikai specifikációknak: beszűrődő külső- és épületgépészeti háttérzaj mértéke, terem akusztikai jellemzői, az összes székből jó látószög és távolság a vászontól, vetítőgép minősége, fényereje, torzítása, hangrendszer felépítése, installációja, komponensei stb-stb. Egy THX minősítésű filmről – melyet egy THX minősítésű moziban nézünk – bizton tudhatjuk, hogy akár DTS, SDDS vagy Dolby Digital hangot használ, jól fog szólni. Persze senki nem állítja, hogy csak a THX által elismert eszközök szólnak jól…

 

Szerző: zvardai  2009.03.11. 19:38 2 komment

Címkék: analóg digitális hang csepel sztereó dts sdds dolby hangsáv monó

Szerző: zvardai  2009.03.07. 15:16 21 komment

 

A vetítések során a képanyagot már nem hagyományos 35 mm-es filmről, hanem elektronikus úton (digitálisan) tárolt és továbbított, videó-jelekkel működő rendszerekkel vetítik. Ezen technológiát alapvetően a reklámfilmek vetítéséhez alkalmazzák. Rendkívül flexibilis, a nagyobb régiókban (országosan) terjesztett anyagokhoz a helyi hirdetések könnyen illeszthetők. A jelenleg általánosan elterjedt üzleti ADSL vagy BDSL rendszerű internet elérés segítségével (4-8 MBps) a tárolt anyag távoli eléréssel könnyen karbantartható és frissíthető. A lokálisan (termenként) telepített projektor és „média player” használatával csak a speciálisan erre a funkcióra szánt, szerzői jogi szempontból ilyen módon terjeszthető anyagokat lehet bemutatni.
 
műszaki-technikai paraméterek:
 
A reklámokat HD formátumban (1920 * 1080 felbontással) jeleníti meg a „média player”, ami egy erre a célra specifikált számítógép, nagyfelbontású és igen jó minőségű videó-kártyával. A kijátszáskor elérhető képminőség nem feltétlen egyezik meg a forrásanyagok minőségével, ami esetenként lehet ennél rosszabb is (pl. maga a hagyományos DVD, jóval kisebb felbontással kb 1024 * 570)
 
A vetítési rendszerben alkalmazott „média player” a BD-DVD (Blue-ray DVD) képminőségével azonos megjelenítésre alkalmas.
 
A BD rendszer a hagyományos CD/DVD lemezekkel azonos fizikai méret (átmérő, vastagság, stb) mellett alacsonyabb leolvasási hullámhosszal működik (650 nm helyett 405 nm), így az adattárolási képesség a hagyományos CD 700 Mbyte-ja, az egyrétegű DVD 4,8 Gbyte-ja helyett 25 Gbyte lehet. A BD lejátszó képes felismerni és lejátszani valamennyi korábbi CD és DVD formátumot, visszafelé ez nem igaz: BD-DVD lemezeket csak az erre alkalmas lejátszókkal lehet vetíteni.
 
A tárolási video tömörítési formátum MPEG-2 vagy MPEG-4 lehet, a felbontás (képméret) a korábban már említett FullHD rendszerű, maximálisan 1920 * 1080 pixel, rövidített elnevezéssel: 1080i vagy 1090p. A képarány 16:9 (1:1,77)
 
A projektor más eszközről is tud képet vetíteni, és a „média player” kimenő jelét (jelenleg RGBHV, mint egy nagy felbontású számítógép monitor) is meg tudja jeleníteni a használt típustól (Panasonic DLP) eltérő FullHD vagy HD-ready kompatibilis projektor is.
 
A FullHD felbontásban, 8-10 bites színmélységgel, 4000-6000 ANSI lm fényerővel tud forrásokat megjeleníteni. Ez a fényerő a hagyományos 35 mm-es technológiával a vetítőfelületen elérhető fényerő 50-60%-a.
 
A források alapvetően analóg vagy TTL szintű videojelek lehetnek: CV (kompozit video) vagy RGBHV (vörös-zöld-kék és szinkron jelek külön-külön) rendszerben. A projektor maga DVI (Digital Video Interface) bemenettel is rendelkezik.
A rendszer sima sztereo vagy analóg ProLogic kódolású hanganyagokat tud analóg módon lejátszani. A meglévő moziprocesszorhoz Dolby ProLogic kompatibilis, vonalszintű analóg sztereo bemeneten keresztül csatlakozik.
 
terjesztési rendszer, forgalmazás:
 
A reklámfilmek mellett a hazai alternatív és kisebb területi igényeket kiszolgáló mozgóképes terjesztésre, esetenként archív filmek vetítésére is alkalmas lehet. A kisközösségi és a földi digitális televíziózás fejlődésével talán lehetőség kínálkozik majd ezen képi terjesztési forma alkalmazására, de ennek feltételeit szerzői jogi szempontból még ki kell dolgozni (a már ismert EU direktívák a 2012-ig terjedő időszakban csak a földi TV adások terjesztését szabályozzák).
 
Jelenlegi ismereteink alapján elmondható: nem várható, hogy ezen rendszereken a hagyományos filmterjesztésben (az ismert hazai Filmforgalmazó Vállalatokon keresztül) megjelenő nemzetközi (európai és amerikai) alkotásokat be lehet majd mutatni.
(Egyedi megállapodásokra bizonyosan lesz majd lehetőség.)
Ennek egyik alapvető oka az, hogy a megismert rendszer technológiai értelemben nem zárt, nem tartalmaz nemzetközi szinten elismert és elfogadott titkosítási és watermarking (digitális vízjel) megoldásokat, ill. a jelenlegi filmforgalmazási gyakorlatban nincs olyan vetítési jog, amely erre a fajta filmterjesztésre általánosan alkalmazható lenne.
 
A kópia-logisztika során terjesztett file önmaga a hang-kép és felirat információkat tartalmazó, lejátszható változat, ahol a szerveren a különféle alkotók (képfile, hangfile, feliratok, egyéb vetítési paraméterek) csak a lejátszáskor „állnak össze” és a vetítéshez érvényes engedélyező kulcsra is szükség van.
 
Másrészről a vetítésre előállítandó „kópia” minősége meghaladná a kereskedelmi forgalomban megjelenő DVD képminőségét, miközben időben azt megelőzve kerülne bemutatásra.
 
Ebből következően széleskörű forgalmazáshoz kópiavédelem okán, a másolások megakadályozására nem csak jogi, hanem egy megfelelő garanciákkal bíró hardver-szoftver védelmet is el kell fogadtatni a bemutatásra szánt filmek jogtulajdonosaival.
 
Külön probléma lehet, hogy a hazai filmgyártási rendszerben vetíthető változat nem készül Full-HD minőségben. Az utómunka ugyan 2k-s vagy 4k-s rendszerben zajlik, a vetíthető változat null kópiája viszont a negatívról lézer scanner-rel visszaírt változatból közvetlen filmlaborálással készül. DVD megjelenéshez legfeljebb 576p-s video felbontást gyártanak.
 
Néhány hazai forgalmazó a 2008-as évben már próbálkozott E – Cinema megjelenéssel. Ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy inkább a kisebb filmforgalmazók fogják ezt a megjelenési formát használni. Főleg hazai, művész jellegű filmek forgalmazására. (Pl.: Good; Mázli)
Szerző: zvardai  2009.03.01. 13:05 2 komment

Címkék: mozi digitális csepel vetítés e cinema

Technikai háttér

 

Az SDDS egy digitális filmhang formátum, amit optikailag ráfényképeznek a 35 mm-es film mindkét szélére. ( 6 front és 2 (sztereo) effect csatorna)

 

 

A formátum

 

A Sony filmszínházaknak tervezte az SDDS-t, fogyasztói megfelelője nincs.
SDDS az egyetlen filmhang formátum, mely akár 8 csatornán, különálló, kristálytiszta digitális hangot tud képezni.

 

 

 

Hangsáv

 A hangsáv sok-sok mikroszkopikus pontból áll (un. pixelek) majdnem úgy, mint egy hagyományos cd-n. Az SDDS hangnál, a két szélen futó adatsáv biztosítja a folyamatos adat áramlást. Keresztirányú hibajavítási technikát alkalmazva kiküszöböli  a kópián keletkező karcok és sérülések okozta nemkívánatos zörejeket.

Olvasó egység

A SDDS olvasó fej a 35 mm-es vetítő gép felső részén helyezkedik el.  Az olvasófejet követően a film a kapuhoz (képablakhoz) érkezik. Vetítés közben piros ledekkel világítja át az SDDS hangsávot. Különleges integrált áramkörök - un. CCD-k (Charge Coupled Devices) - olvassák az SDDS adatot, és konvertálják a filmen folyamatosan áramló pontokat digitális információvá.  Ezt az elő-feldolgozást az olvasó elvégzi, majd továbbítja az SDDS dekódoló egységbe.

 

Dekódoló egység

A SDDS dekódoló be van szerelve a hangberendezés állványba (rack-be). A dekódoló az olvasótól kapott információt lefordítja audio jelekre, majd továbbítja az erősítőkbe. A dekódoló felelős az eljárások egy sorozatáért, amiket a végső hangzás előtt végre kell hajtani. Például a hibákat, melyeket a kópián keletkező karcok és sérülések okoznak, egy helyettesítő/adat visszaállító eljárás segítségével javítja. (Az egyik legfontosabb tulajdonsága a hangsávoknak, hogy egy-egy oldalon a valódi hang négy csatornája, és a másik négy hangcsatorna tömörített (backup) felvétele helyezkedik el időeltolással, ami biztosítja, hogy a filmszalag sérülése esetén is kifogástalan időszinkron legyen. Azaz pl. az egyik oldalra a L, RC, LS, SW hangok egyszerű digitális képe, valamint a R, LC, RS, C tömörített képe kerül.) Mivel az SDDS jelet a fejegység a vetítőgép tetején olvassa, az adatfolyam kissé eltolódik, hogy a képpel szinkronba kerüljön. És végül a hangszín egyensúly és a visszajátszás, speciálisan a mozi terem hangrendszeréhez és akusztikájához van beállítva. SDDS hangrendszert azért tervezték, hogy a teljes hang spektrumot lefedje a digitális tartományban, túlszárnyaljon bármilyen létező analóg processzort, miközben rendkívüli tisztaságot és maradéktalan dinamikus hatást őrizhessen meg a hallgatóságnak.


Hogyan készül a hangsáv?

Miután elkészült a film, a projekt belép az utómunkálati fázisba. Az SDDS hangsáv létrehozásának az eljárása már a szerkesztői fázisban elkezdődik. Amikor is a hangmérnökök létrehoznak egy olyan tervet, ami kiegészíti a képet és közvetíti a rendező hangulatát és érzéseit. Az SDDS-nél, a két, vászon mögötti extra csatorna lehetőségével, kiszélesedik a hangmérnökök tárháza, és ez által a hangsáv rugalmasabbá, ők pedig kreatívabbá válhatnak.

 

Hangkeverő stúdió

 

 Cary Grant keverő terem,

Sony Pictures, L.A.

 

 

A hangkeverő profik (hangmérnökök) fogják az elemeket - amiket már előtte létrehoztak a hangtervezők - és kikeverik a párbeszédből, zenéből és hanghatásokból álló kiegyensúlyozott hangsávot. A hangkeverés folyamata egy teljes értékű mozi teremben történik – ami valójában a stúdió maga -, középen a keverő pulttal és a felvevő berendezéssel. Ez a létesítmény megengedi a mérnököknek és rendezőknek, hogy kreatív döntéseket hozzanak egy olyan akusztikus környezetben, mely legközelebb áll ahhoz, ahol a közönség végül hallani fogja a filmet.

 

Optikai átviteli labor

 

 Technicolor London

Hangstúdió

 

 

Miután elkészült a keverés, az optikai átviteli labor a digitális master hangsávból elkészíti a 35 mm-es SDDS optikai hangsáv negatívját, amit majd a megjelenő kópiák tömegtermelésére használnak. Létrehozzák a Westrex® vagy Albrecht® analóg sztereó hangfelvevő gép ipari szabvány szerint a 35 mm-es negatívot a digitális felvevőn. Az SDDS és az analóg hangsávot is ekkor rögzítik.

 

Laboratórium

 

 Deluxe Film Labor

 

 

 

Amint a hang negatív elkészült, elküldik a filmlaborba, ahol a negatív képpel kombinálják. A színkép negatív és a különálló képi negatív átfut egy másológépen (optical printer), hogy a képeket összeházasítsák a digitális és analóg hangsávokkal, és megszülessen a harmadik 35 mm-es filmsáv. Ez lesz a bemutató kópia, amit majd vetítenek a filmszínházakban.

 

 

Szerző: zvardai  2009.02.24. 23:23 2 komment

Címkék: mozi sony csepel sdds filmhang hangformátum

A június 15.-ei mozibezárást követően a 100%-ban magyar érdekeltségű Artmoszféra Kft. felvette a kapcsolatot a Csepel Plaza üzemeltetésével. A tárgyalások alatt letisztázódtak azon változások, melyeket a Kft. a gazdaságos üzemeltetés miatt kénytelen véghezvinni.

2008. szeptember 18.-án a filmszínház újranyitotta kapuit. A látogatók szembesültek a következő változásokkal:

  • megszűnt a pénztár és a későbbiekben is a büfében van lehetőség a jegyek vásárlására

  • a jegyek nem helyjegyek, mindenki azt a helyet foglalja el a teremben, amelyik neki szimpatikus

  • az eredeti 7 terem helyett 3 teremben várják a mozilátogatókat.

Természetesen technikai változások is történtek. A Cinema City a mozi bezárásakor leszerelte a vetítéstechnikai eszközöket. Az Artmoszféra Kft. vásárolt 3 darab Strong típusú tányéros vetítőgépet (ezen gépek használtak, de kitűnő műszaki állapotban vannak; későbbiekben bővebben fogok róluk írni), és 2 darab Sony moziprocesszort (ezek képesek az SDDS hang lejátszására, amelyet Budapesten egyedül itt tud élvezni mozinéző) és egy Dolby moziprocesszort.

Szerző: zvardai  2009.02.23. 10:52 1 komment

Címkék: mozi filmszínház artmoszféra sdds dolby vetítőgép

Budapest 3. multiplex rendszerű mozijaként nyitotta meg 1997-ben  a Cinema City. Már a kezdetekkor is csak feleannyian ültek be, mint a budapesti multiplexekbe átlagosan.

Csepel központjában, a pláza emeleti szintjén volt található, 7 termes, összesen 1366 ülőhellyel rendelkező mozi. A Cinema City arculatának megfelelő kinézet: a bejárat homlokfalán különböző színű, neonfénycsövekkel megvilágított termek számai és mellettük reklámozva a bennük vetített filmek plakátjai voltak láthatók. Pár lépcsőfokot lépve értünk a várakozó és a büfé részhez. Ezután léphettünk be a szalaggal elválasztott folyósóhoz, ahova már csak érvényes jeggyel lehetett bejutni.


Kerületi moziként főleg a csepelieknek épült és őket szolgálta. Június 15-én 20:30kor kezdődtek az utolsó előadások, aztán végleg lehúzták a rolót.

Szerző: zvardai  2009.02.23. 10:13 Szólj hozzá!

Címkék: film mozi csepel

süti beállítások módosítása